Budapesten tartotta éves találkozóját az Európai Bridzs Liga. A Flamenco Szállóban a kontinens hivatalossága nagy számban képviselte magát. Én az utolsó pillanatban szereztem tudomást róla, arra volt csak időm, hogy meghallgassam a lengyel és az észt szövetség elnökének beszámolóját országuk bridzséletéről. Majd belehallgattam a Németországot képviselő Harsányi József előadásába a zsűriképzésről.
A tizenkilencedik század hetvenes éveiben épült a neoreneszánsz stílusú Erzsébet téri kioszk, Hauszmann Alajos tervezte. Kezdetben kávéház és tejcsarnok élte békés polgári életét a gyönyörű épületben. A huszadik század elején a „főbérlő” a Nemzeti Szalon lett. Festők, szobrászok eladandó tárgyainak kiállításait rendezték az épületben. Ekkor jelentős építészeti átalakítások is történtek. A főbejárat eddig a térre nyílt, ezután a Bécsi utcára nézett. Építészetileg ritka megoldás született: az új utcai rész a kor szellemének megfelelően a szecesszió jegyeit viselte. A Janus-arcú épületben a harmincas években a bridzs művészei is otthonra leltek.
Először avval a partival kezdem a fordulóra való visszatekintést, amelyben egy klasszikus problémát kellett eldönteni: két egyenletes karakterű, de 4–4-es nemes színtalálkozással bíró lapból melyik gémre kell vállalkozni párosversenyen.
Közeledik a bajnokság vége, az utolsó fordulóban is tobzódhattak a párosverseny-hiénák. Szerencsésen választották néhányan a színjáték helyett az adu nélküli gémet az alábbi partiban is.
A szélsőséges elosztású, esetleg kettős színtalálkozású partikban jellemzően mindkét fél sok ütéssel rendelkezik. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy gyorsan nagy magasságba jut a licitmenet, és nehéz eldönteni, hogy a nagy küzdelemben ki kit ment.
Ebben a fordulóban számos partiban nyílt mód szlemet licitálni vagy legalább tizenkettőt ütni. Ezek közül természetesen nem egy érdekesnek is bizonyult.
Úgy vettem észre, hogy az ünnepek utáni első játéknapon mintha a „szokásosnál” több hibát követtek volna el a játékosok. Talán még nem mindenki vette fel a rövidebb-hosszabb szabadság után a versenytempót.
A meccspontok vadászainak hatékony fegyvere a szanzadujáték erőltetése. Sokszor a felvétel biztonsága is veszélybe kerülhet, de ez sem riasztja el a hiénákat a vadászattól.